Vissza

Énekkarunkról

Énekkarunkról 2012-10-13 18:56:05 | Koncz Imre
 0


Úgy 5 évvel ezelőtt, egy szép őszi estén gyűlt össze először az a 10-15 énekelni vágyó, zenét szerető, fiatal és idősebb nő a Cédrusban, hogy elkezdje éneklése által Istent szolgálni.

       A résztvevők többségéről nem mondhatni, hogy zeneileg képzettek lettek volna. Kottaolvasásban még gyerekeik is lekörözték őket. Erősségként úgy gondolták, - a templomi éneklésben kiadott teli torokból kijövő hang pont megfelel majd az énekkari éneklésben is.
Ráadásul karvezetőjük, Iklódi Boglárka fiatal korával (többeknek lánya lehetne), feleannyi súlyával nem úgy tűnt, hogy legyűrheti őket!  Vagyis az első próbák nem kecsegtettek szép kilátásokkal.
       De valahogy mégis, - összecsiszolódtak! A heti rendszerességű  próbák  eredményeként megtanultak egymásra (és a karvezetőre) figyelni, a másikat számon tartani, örömét és bánatát észrevenni, támogatni és segíteni. És közben szívvel és lélekkel énekelni.

       Az elmúlt években az énekkar számos alkalommal tette emlékezetessé egyházi és állami ünnepeinket  tiszta, szívből jövő, magasztos énekével. Legyen az  karácsonyi istentisztelet, egyetemes imahét, Nagypéntek, konfirmáció, Pünkösd, Trianoni emlékműsor, énekkari találkozó, augusztus 20-i műsor,…stb, - a kórus éneke könnyeket csal a szemekbe, és felemeli a hálával teli szíveket  Isten felé.

      Örömmel teszik, mert hiszik, hogy a zene a lélek nyelve! Nem gyötrelem, hanem gyönyörűség! Felemel, megtölt, megtisztít. Vallják, hogy az éneklés imádság és hitvallás is lehet, amely közösséget teremt és összeköt, építő, lelket gazdagító hatású, amely a mindennapjainkra is kihatással van.

Kórusunk egyet ért Kodály Zoltán gondolataival:
      „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be."                          (Mire való a zenei önképzőkör, 1944)

Pátroha, 2012. 10. 05.                                                                                                                                                                                Egy kórustag

 

Halász István - A zenéről
A zene kincseket rejt,
bánatot és bút feledtet,
örömöt, boldogságot ad,
vígságot és szelíd vigaszt.

A zene minden műfaja
Múzsák csodálatos hangja!
Bezengi az egész világot,
szolgálja a boldogságot!

Édesanyja dalát hallja a csecsemő,
és kíséri a dal, a zene, ha felnő,
majd ha eljön az élete végórája,
a dal, a zene lesz a búcsúztatója!

S ha majd felér a fáradt lelke a Mennyekbe,
a szférák zenéje lesz ott a kísérője!
A zene nagyon erős, hatásos csodaszer,
amely minket már életünkben egekbe emel!

 

A cikkhez tartozó galéria: [link]


Szólj hozzá:

Neved*
E-mail címed* (Nem publikus)

Írja be a képen feketével írt 6 karaktert!

Még nem érkezett hozzászólás! Légy Te az első!